Utazás

Itáliai körút, avagy katasztrófák nyomában 6.rész

2018 augusztus elsején, dél körül járt az idő, amikor a Nizzai sétányról leugrattam a Csacsival, és az olasz határ felé vettem az irányt. Pontosan tudtam, hogy hová tartok. Bussana Vecchia volt a cél. Egy elhagyott, majd újból felfedezett olasz romváros, de előtte még egy rövid megállót terveztem, Monaco-ban. Az időjárás ilyenkor mindig meleg, száraz, napsütéses erre felé. Még soha nem fogtam mellé vele, és most sem okozott csalódást.

Nizza, és Monaco között nagyon sűrű volt a forgalom mindkét irányba, de motorral azért lehetett haladni. Csak néha kellett megállnom a szembejövők miatt, de itt elég hamar lehúzódnak hisz rengetegen járnak robogóval is. Talán fél óra sem kellett, és már a miniállam sziklába vájt alagútrendszerében koptattam az aszfaltot. Annyira igyekeznek kihasználni a kis teret ami a rendelkezésükre áll, hogy körforgalmakat, és útkereszteződéseket is építenek a föld alá. Ha elfogy a hely a szárazföldön, szerintem a tengerfenék alatt fognak terjeszkedni. Én már ezektől a mérnöki megoldásoktól is eldobom az agyam. 🙂 A városállamon belül már alig volt forgalom. Igaz, hogy a legmelegebb napszakban értem oda, de azért meglepett. Letértem a tengerparti útra, és elmotoroztam a kikötő közepéig azon az úton, ahol a Forma 1-es kocsik szoktak száguldozni. Én itt sem siettem. A robogósok lendületből húztak el mellettem. Kicsit bámészkodtam, aztán megfordultam, és a tengerparti úton, feltűnés nélkül távoztam, Monte-Carlo-ból. 🙂

Menton elött még mentem egy kört, Cap Martin félszigetén, ami igazán bájos kisváros. Szűk, romantikus kis sikátorok hálózzák be zsalugáteres ablakok az ódon villákon, és a magas kőfalakon színes kúszónövények kapaszkodnak, tetejükön át pedig pálmafák bólogatnak a motorosokra. Szóval idilli hely. A domb tetején van egy szerény kilátópont a tengerre, és Mentonra, ami már csak néhány kilométerre található, kelet felé.

Az ilyen helyeken engem mindig megtalálnak a beszélgetésre vágyó emberek. Itt is szóba elegyedtem egy idősebb úrral, akiről pár perc után kiderült, hogy komoly ismeretekkel rendelkezik kelet-Európáról, és benne, Magyarországról is. Én sem bánom az ilyen emberek közeledését hisz egyedül utazom, és társaság híján jól esik néha valakivel szót váltani, ráadásul rengeteg információhoz is hozzájutok a világról, és a benne élő emberekről. A kis pihenő után ismét a Csacsi hátára pattantam, de csak pár percet töltöttem a nyeregben, mert az olasz határon megálltam nézelődni. Elég komolyan kitelepült az olasz hadsereg. Jó pár katona táborozott az olasz oldalon, és rendesen fel voltak fegyverezve. Bevándorlókkal itt nem találkoztam, de később, délen már igen.

A határt elhagyva már tényleg csak Bussana volt a cél. Egy Lidlben álltam meg vizet venni, mert az elfogyott, és brutál hőség volt. Amint kijöttem az üzletből, a mellettem álló kis Pandába egy nagyon öreg házaspár kezdett volna bepakolni, irdatlan mennyiségű cukrot. Lehetett vagy száz-százhúsz kiló, és 10 kilós kiszerelésekbe csomagolták. A kisöreg a melegben láttam, hogy nem bírja megemelni sem, nemhogy bepakolni. A mamma meg aggódva nézte, hogy összeesik-e élete párja a hőségben vagy nem. Iszonyatosan kimerült voltam én is a melegtől, de nem bírtam nézni a tanácstalanságukat, és bepakoltam nekik. Gondolom Limoncello főzéshez kellhet ennyi cukor, bár lehet, hogy itt is hasít a befőzés. Nem tudom, de az biztos, hogy nem győztek hálálkodni. Azzal a tudattal, hogy a mai jó cselekedet is megvolt, tovább is indultam a parton. 🙂 Nekem úgy tűnt, hogy órákig vezettem, de utólag visszagondolva, ez túlzás volt. Az viszont igaz, hogy már délutáni fények fogadtak a romváros, nyüzsgő bejáratánál. A városka zanzásított története a következő: 1887-ben egy erős földrengés romba döntötte, amivel kétezer ember halálát okozta. Akkor a városkát egy másik dombon újraépítették. Azóta nevezik ezt a szellemvárost “vecchia-nak”, ami öreget, O-t jelent. 1947 ben déli olaszok költöztek a falai közé, akik munkavállalás miatt utaztak északra, és emiatt komoly csatákat vívtak a rendőrséggel. 1950-ben a rendőrség elrendelte az első emeletre vezető lépcsők lerombolását, és lezáratta a földszinti ablakokat, ajtókat. A komolyabb váltás 1968-ban jött, amikor hippi művészek foglalták el a várost, Európa számos országából. Azóta is ott élnek, kávézókat, kis üzleteket üzemeltetnek, továbbra is félig illegálisan. Én is találkoztam egy vidám társasággal. A pultos lány, egy fiatal, lengyel teremtés, aki nem fogadott el pénzt a teáért.

A városka egyébként tele van turistákkal. Nem egy elnéptelenedett hely. Nekem kicsit csalódás is volt, de már a következő napon kárpótolt egy igazi szellem város. Bussana Vecchiát elhagyva, egy igazi, tengerparti kempingre vágytam, ahol csak pár lépés a tenger, és meg is láttam egy kemping táblát az út szélén. Persze nem a part felé irányított hanem a hegyek felé. Kertészetekkel határolt, zegzugos utacskákon át, kilométereket motoroztam, és igen nehezen találtam rá a szállásra. Nem is nagyon hittem, hogy azon az eldugott, bozótos úton egy kemping várna. Ráadásul már a táblák is eltűntek jó ideje. És egyszer csak az isten háta mögötti kis szűk, erdős, fás, dzsumbujos utacska végén egy kempingfelirat alatt egy hangulatos bejárat fogadott. A sátrazókra nem igen vannak felkészülve, mert főleg faházaik, és lakókocsijaik vannak, de azért találtak nekem egy helyet. Kicsit vicces volt, mert a bejelentkezéskor sokalltam egy picit az árat, és ezt meg is jegyeztem, mire felajánlottak némi árengedményt. Nem sokkal később odasétált hozzám a kemping tulajdonosa beszélgetni egy kicsit, és megkérdezte, hogy hívhatna-e másnap hozzám egy újságírót? Kicsit meglepődtem, de természetesen igent mondtam. Picit később visszajött, és azt is megkérdezte, hogy magyar tolmácsot hozzon-e magával? Tágra nyíltak a pupilláim, mert erre a kérdésre végképp nem számítottam, de persze örömmel válaszoltam, hogy NaNá! 🙂 Az interjút másnap délutánra beszéltük meg. Az érdekessége ennek a domboldalban megbúvó kempingnek, hogy remek étterme, és két, szép medencéje is van.

Miután felállítottam a sátrat, elsétáltam a medencékhez. Ittam rögtön két sört, ettem egy pizzát, és elmerültem a medencében. A medence szélén, az étterem teraszán állt a DJ pult, amin egy laptop volt. Ezen mindenki olyan zenét kereshetett a YouTube-on, amilyet akart. Néhány vidám, magyar dalt én is feltettem, és ittam még legalább egy sört. A kemping elérhetősége itt van : http://www.lapinetavacanze.it/ és nagyon ajánlom mindenkinek! Az este lassan leszállt, és egy valódi, olasz, zenés-táncos mulatság részese lehettem. Nem vártam meg a végét, mert nagyon fáradt voltam, és a sör is a fejembe szállt egy picit. Visszasétáltam a sátramhoz, és bevackoltam magam, hisz másnap reggel már várt rám az első, igazi szellemváros, Balestrino, és a délutánra megbeszélt riport.

1 895 hozzászólás

  • adreamoftrains website host

    I get pleasure from, result in I discovered exactly what I was having
    a look for. You’ve ended my four day long hunt! God Bless you man. Have a nice day.

    Bye adreamoftrains best web hosting

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.