Utazás

Itáliai körút, avagy katasztrófák nyomában 5.rész

Az előző nap rendesen kimerített, mégis egész korán felébredtem, és egész gyorsan összecsomagoltam. Erre a napra nem volt nagyon semmi különös tervem, csak a Col du Cayolle-on átmotorozni, és még közelebb kerülni a tengerhez.

Visszatértem hát a Vercors völgybe, és a D76-os úton jobbra fordultam. Gap városát jelöltem meg a GPS-en, és nekivágtam a hegyeknek. Ezen a részén még nem nagyon jártam az Alpoknak, csak 2006-ban kocsival, de akkor éppen csak érintettük. Nem annyira vadak a hegyek, mint keletebbre, de akad azért itt is látnivaló.

Nem állítom, hogy gyorsan fogytak a kilométerek. Elég ráérősen haladtam, és gyakran meg is álltam fényképezni. Egy kisvároson haladtam keresztül, amikor felfigyeltem egy benzinkútra. Egy régi autószerelő műhely bejárata előtt, két kútoszlop állt. Megfordultam, hogy megnézzem, és rögtön részt is vehettem egy csepp időutazásban.

Itt elbámészkodtam még egy kicsit, majd tovább indultam. Gap-on túljutva egy hatalmas víztározóhoz értem, aminek a neve: Lac de Serre Poncon. Ennek a gyönyörű tónak a partján készítettek rólam egy fotót, ami később kb. 15000 forintomba került. Országúton 88 km/h-val haladtam, de 2018 januárja óta a max. megengedett sebesség, Franciaországban, csak 80! Magánkézben lévő, automata trafipaxok üzemelnek mindenhol. Érdemes betartani a korlátozásokat, mert simán kiküldik a bírságot.

Szóval szép a tó, szép a táj, de marha meleg volt. Egy alkalmas helyen megálltam, és úsztam egy negyed órát. A tavon, már csak a mérete miatt is komoly vízi élet folyik. Motorcsónak, jetski meg minden egyéb jár a vízen, a partján pedig rengeteg fürdőző. Nyaralók, és szállodák is sorakoznak szép számmal. Egy kanyarban láttam néhány motorost ácsorogni. Gondoltam én is megállok, és készítek pár képet. Látom ám, hogy a két távolabbi rendszám, lengyel. Megfordultam, mert állt ott még egy motor külön, de annak sem francia rendszáma volt ránézésre a távolból. Azt hittem az is lengyel, de jobban megnézve látom ám, hogy az bizony egy magyar motoros. Rögtön szóba is elegyedtünk. Az úr neve, Kiss Attila, és motoros túrákat szervez mindenfelé, ezekhez keresett alkalmas, látványos, élvezetes útvonalakat. Az is gyorsan kiderült, hogy vannak közös ismerőseink. Hát ennyire kicsi a világ. 🙂 Pár perc beszélgetés után már mindkettőnknek mennie kellett, így hát elköszöntünk egymástól. A kapcsolatot azóta is tartjuk. Ha jól sejtem, ebben a percben, megint valahol útvonalak után kutat, talán épp Spanyolországban. 🙂

Nem sokára elértem a Col du Cayolle északi oldalát, és nekiveselkedtem. Ezt az utat is kinéztem már itthon, és felismertem a kereszteződést a google képeiről. Nem akarok erről sokat írni, mert van róla egy hosszabb videó,és annál többet úgy sem tudnék mondani.

A Colle du Cayolle északi oldala.

A csúcson kicsit barátságtalan idő volt. Esegetett is, így nem volt túl sok kedvem nézelődni, hisz a hőmérséklet 10 fok alá csökkent. Elindultam lefelé, és a szememmel már táborhelyet kerestem, de nem találtam alkalmasat. Még vagy egy órát motoroztam, kifejezetten az alsóbbrendű utakat kerestem, mert azokon nagyobb eséllyel lehet, nyugodt, vadkempingezős területre lelni. Végül találtam is egy utacskát, ami egy kanyar külső ívéről indult egy patak mellett. Itt sikerült elkészítenem a már régen tervezett “némafilmet” arról, miként szeretek én csámborogni, tekeregni.

Én így szeretem. 🙂

Reggel megnéztem a térképet, és már csak 90 kilométerre voltam, Nizzától. Felkerekedtem, és elindultam a tengerpartra. Nem terveztem erre a napra semmi különöset, csak a haladást, de azért ezen a tájon nehéz elkerülni, hogy csodálatosan szép utakon haladjunk.

A hegyeket elhagyva, kissé unalmassá vált a terep, de az is lehet, hogy csak engem kényeztetett el az elmúlt pár nap a sok látnivalóval. Kis idő múlva, már Nizza tengerparti sétányán parkoltam le a Csacsit, hogy Ő is lássa a tengert. 🙂

Eddig bárhol megálltam, hamar oda jött valaki hozzám beszélgetni. Itt is így történt. Egy kedves idős úr lépett hozzám a feleségével, és rögtön meg is szólított. Még mázli, hogy nem rendőr volt, mert ide tilos ám felállni. 🙂 Rögtön elmondta, hogy Ő is motorozott régen, és, hogy az milyen jó. Aztán megkérdezte merre jártam eddig, majd elmondta, hogy Ő merre járt motorral és rögtön tanácsokat is adott, hogy miket kéne még megnéznem. 🙂 Ez szinte mindenhol így megy. Azért jól esett az érdeklődése. Miután tovább sétáltak, kelet felé fordítottam a Csacsit, hogy még ezen a napon megnézzem az első romvárost a listámról, ami már Olaszországban várt rám. A következő részben meg is mutatom!

4 531 hozzászólás

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.