Utazás

Itáliai körút, avagy katasztrófák nyomában 4. rész

Az előző részt ott fejeztem be, hogy visszatértem a kempingbe, és szerettem volna aludni. A sátor egyik oldalán két svájci motoros tanyázott kb. 5 méterre, a másik oldalon meg egy fiatal, biciklis francia gyerek, olyan két méternyire állította fel a sátrát. Nem értettem, hogy miért csak 2 méterre, mert hatalmas placc állt a rendelkezésére. Miután mindenki látszólag bevackolta magát az alváshoz, a kis francia felült a sátrában, az ölébe vett egy gitárt, és iszonyat hamisan elkezdett énekelni a vékonyka hangján. Egy ideig tűrtem, de amikor a harmadik számot kezdte el vinnyogni, akkor kicsit krákogtam. A negyediknél meg elég hangosan rákiabáltam, hogy kussoljon végre. A két motoros meg vagy röhögött, vagy helyeselt attól függően, hogy épp mi történt. Az elején még velük nevettem én is, de aztán átfutott az agyamon, hogyha nem állítom le a srácot, még azt fogja hinni, hogy el lehet viselni, azt amit csinál. Már láttam, ahogy valaki agyba-főbe veri, csak azért, mert én nem figyelmeztettem időben. Miután elhallgatott, végre mindenki elaludt. Pont ezek miatt szeretek kint aludni, mindentől, és mindenkitől távol. Reggel amíg pakolásztunk, beszélgettem kicsit a két motorossal, és kiderült, hogy csak az egyikük svájci, a másik cseh, csak Svájcban melózik. Megbeszéltük ki, merre tart, és mit nézett meg eddig, majd elköszöntünk. A kemping recepcióján megálltam fizetni, de valami elképesztő kedvezményt kaptam. Talán 15 €-t fizettem a két éjszakáért összesen. Igaz, hogy akkor már két éve voltunk kapcsolatban az interneten, de árengedményre nem számítottam, és nem is vártam volna el. Szóval a Gran Bosco kempingből másodszorra is elégedetten távoztam. Ezen a napon, a Franciaországban található Vercors természetvédelmi terület… vagy régió volt a célom, ami Grenoble-tól kicsit dél-nyugatra helyezkedik el. Csoda szép vidék, de egy galéria út miatt vettem célba igazándiból.

Briancon-ig ismertem már az utat. Tudtam, hogy egy komoly emelkedőt kell leküzdenem a határig, de onnan lejteni fog. Briancon-t elérve már csak a Grenoble táblákat kellett figyelnem. Végig a hegyek között, völgyek mélyén vezet az út. Nem emelkedik, inkább csak lejt. Nagyon meleg nap volt 2018. július 30., de a hegyek között elviselhető volt, főleg motoron.

Grenoble elég nagy város. Legalábbis én kisebbre számítottam, és borzasztó volt a hőség. Megálltam egy Lidlben vásárolni, de mindig tartok tőle, hogy amíg bent vagyok, addig ezt-azt elvisznek a motorról, hisz nem figyel rá senki., és az összes értékes cuccot mégsem vihetem be magammal. Vagyis nem mindenhol van így, de ahol nagy a forgatag, ott könnyebben is kél lába bárminek. Bent jó hűvös volt, de azért igyekeztem kifelé. Sikerült elhagynom a várost, de borzasztóan le van lassítva a forgalom. Valamiért minden lámpa a zöldhullám ellen dolgozik, és ez 40 fokos melegben elég zavaró. Miután elhagytam Grenoble-t, szinte azonnal a természetben találtam magam. Árnyas erdőben kanyargott az út felfelé, és nemsokára egy festői fennsíkon folytatódott, ékszerdoboz szerű falvacskák egész sorával.

Egy falu után hirtelen összeszűkült a táj, és egy szurdokban kanyargott tovább az út. Semmi különös, de mégis izgalmas volt egy kicsit, ismét a táj. A szurdok mélyén patak folyt, a sziklák az út fölé hajoltak, és valahogy áradt az egész helyből a vidámság.

Miután kiértem a szurdokból, ismét kiszélesedett a táj. Két magasabb hegylánc között zöldellő legelők, és erdőpamacsok között kanyargott az út, a fák alatt sok helyen láttam pihenő embereket az árnyékban. Megállnak egy domboldalban a kocsijukkal, kis asztalt, széket tesznek ki, és élvezik a hely varázsát.

A Vercors medence vége felé már éreztem, hogy lassan rá kéne lelnem arra a galéria útra, amit még otthon kinéztem, de sehogy sem találtam. Sem név alapján, sem az út száma alapján, de még a műhold képek sem segítettek. Tetszett a táj, de pont amiatt az út miatt kerültem 200 kilométert, ezért úgy döntöttem, hogy megkérdezek valakit. Elég viccesre sikeredett a dolog, mert jött velem szembe egymotoros. Utána fordultam, és megállítottam. Rögtön azzal kezdtem, hogy nem beszélek franciául, Ő meg válaszolt, hogy angolul nem beszél. 🙂 Azért csak sikerült megértetnem vele, hogy mit keresek. Az úriember egy kis DT 50-es Yamahával volt. Kinyitotta a tanksapkát, belenézett a tankba, meglötyögtette benne a benzint, majd intett, hogy kövessem. Húzta a gázt piszkosul. Nekimentünk a nyugatabbra található hegyláncnak, és egy komoly emelkedőt leküzdve, átbuktunk a gerincen. Ezután még sokáig kanyarogtunk az erdőben, egy nagy mezőn, és 25 kilométer után egy szikla pereménél megálltunk. A vidám motoros neve Gilles Marchal, és nélküle soha nem találtam volna meg ezt a helyet.

A kilátás erről a pontról is elképesztő. Olyan a hely, mint a Verdon kanyon, csak kisebb, és alig van ember. Ez az út le volt zárva évekig, mert életveszélyessé vált, de mire én oda értem, addigra felújították. Aki elszeretne jutni ide, az keressen rá a “ Col de la Machine ” –ra az interneten!

Elköszöntem Gilles-től, és megköszöntem neki, hogy miattam került 50 kilométert. Azóta is hálás vagyok érte. 🙂 Felpattantam a Csacsi hátára, és legurultam ezen a fantasztikus úton. Mikor leértem, elkezdtem valami táborhelyet keresni, de olyan sűrűn lakott volt a völgy, hogy nem találtam nyugodt helyet. Így hát megfordultam, és még sötétedés előtt vissza motoroztam a csúcsra. Persze közben rengeteget fényképeztem, és egy kisfilm is elkészült azóta.

Azt találtam ki, hogy az egyik mezőn keresek sátorhelyet, amin ide felé keresztül jöttünk. Bevetettem magam az esti erdőbe, és nem sokára meg is találtam azt amire gondoltam. Nagy, csendes rét, ami tele volt száraz kecskebogyóval. Hamar találtam egy alkalmas területet ahol felvertem a sátrat. Felbontottam egy palack francia vörösbort, és egy ízletes sajttal bevacsoráztam. Kiültem egy fa alá borozgatni, néztem az előttem elterülő mezőt, hallgattam az esti madárdalt, és azt éreztem, hogy az élet igenis szép.

Elég kimerítő, de tartalmas napom volt. Ezt a jóleső fáradságból is tudtam, ami arra ösztökélt, hogy engedjem el ezt a gyönyörű estét, és bújjak be a sátorba, aludni. Fejben már a tengerparton jártam. Addig viszont még várt rám néhány kaland. Többek között egy véletlen találkozás egy magyar motorossal, de erről majd a következő részben mesélek.

9 765 hozzászólás

  • web hosting reviews

    Hi there, You have done an incredible job. I’ll definitely digg it and personally suggest to my friends.
    I’m sure they will be benefited from this website.

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.