Utazás

Itáliai körút, avagy katasztrófák nyomában 3.rész

2018 július 28-án reggel már tömve volt a kemping, mivel szombat volt. Olaszországban az emberek simán kempingeznek a szabadidejükben, korra, nemre, anyagi helyzetre való tekintet nélkül. Ezt már korábban is megfigyeltem. Nem egyszer volt rá példa, hogy egy luxusautó parkolt mellém, két biciklivel a tetején. Kiszállt belőle egy látszólag jómódú pár, felállítottak egy akkora sátrat, mint amekkorával én is utazom, aztán vidáman eltekertek. Ez azért van, mert kempingezni jó. 🙂

Bizony, hogy jó. Én viszont jó korán felébredtem, mert indulnom kellett tovább. Az ébredés utáni rutin végeztével kaptam egy kiadós reggelit, és mire összecsomagoltam, Nicola is befutott, hogy elbúcsúzzon. Készítettem még róla egy képet, amit aztán sokáig profilképként használt, majd a Csacsi nyergébe pattantam, és elindultam ismét Menaggio felé, a tóparton. Gyönyörű napsütésben, jó tempóban haladtam . Menaggiónál jobbra fordultam a svájci határ felé, és egy meredek szerpentin után , már egy platón folytattam az utat. Nem sokára átléptem a határt, és beértem Lugánóba. Azt találtam ki, hogy most nem a Lugánói-tavat kerülöm meg, hanem tovább megyek egy kicsit, és a sokkal nagyobb, Lago Maggiore nyugati oldalán lépek vissza Olaszországba.

Svájci határátlépés, és a parti út, Lugánóig.

Igazándiból elég uncsi része volt ez az útnak. A hegyek dombokká szelídültek, és vezetés is elég monotonná vált. Nem is igazán álltam meg csak néhány helyen. Érintettem még a Lago di Orta-t, ami egy egész kicsi tó a Maggiore-tól nyugatra. A célom ezzel főként az volt, hogy ismét nagy ívben kerüljem el, Milánót. Sikerült is.

Pár órán belül elértem Torinót, ahol már fekete fellegek gyűltek, épp nyugati irányból. Torinóért sem rajongok, pláne nem kezdődő viharban, és felhőszakadásban, de mégis sokkal hamarabb átjutottam rajta, mint két éve. Emlékeztem, hogy hol, merre kel kanyarodnom, vagy besorolnom ahhoz, hogy ne szívjam meg. Úgy látszik mély nyomott hagyott bennem az előző, nem túl szívderítő látogatásom. 🙂 Amikor átértem a városon, félre álltam, hogy pontosítsam fejben a következő szakaszt, mert az szakadó esőben képtelen voltam a GPS-t is, és az utat is figyelni. Ekkor mellém állt valami elképesztő luxusautó – talán Bentley volt…-, és a sofőrje elkezdte mondani, hogy már járt Budapesten, és mennyire tetszett neki, hogy milyen kedvesek ott az emberek, és mennyire örül, hogy én ott vagyok, amerre Ő lakik. Mit mondjak? Érdekes volt. Aztán valahogy kapcsolt, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat a beszélgetésre, és udvariasan elköszönt. Én meg ömlő esőben indultam Susa felé.

A cél ismét a Francia határ közelében található Gran Bosco kemping volt. https://www.campinggranbosco.it/

Bőrig ázva, és rettenetesen fázva értem oda. Nagyon lehűlt a levegő a magas hegyek völgyeiben. A jó vendéglátó onnan ismerszik meg, hogy barátként fogadja a már ott járt vendéget. Engem is így fogadtak, ami állati jól tud esni, amikor teljesen kimerülve, alsógatyáig átázva, remegve, és éhesen érkezik meg az ember. Gyorsan felállítottam a sátrat, levettem a vizes cuccokat, vettem egy forró zuhanyt, szárazba bújtam, és beültem vacsorázni a kemping vendéglőjébe. Egészen elfogadható áraik vannak, még számomra is! 🙂 Vacsora után úgy aludtam el, mint akit agyonvertek.

A cipőmet, és minden mást is kiteregettem még az este, de a hűvös éjszaka alatt nem száradtak meg. Mivel cipőből csak egy párat vittem, ezért vizesen húztam fel, és indultam a recepcióhoz. Kértem néhány tippet, és térképet a környékről, és kaptam is. A helyzet viszont az volt, hogy a legutóbbi látogatásomkor nem tudtam feljutni a Monte Jafferau tetején, 2800 méter magasan álló erődhöz, mert bazi nagy sár volt. Esni most is esett bőséggel előző délután, de bíztam benne, hogy ezen a napon azért sikerülni fog. Bardonecchia felé vettem az irányt, és némi keresgélés után meg is találtam a fölfelé vezető utat. El is indultam rajta, de alig egy kilométer megtétele után olyan meredekre váltott, hogy szegény Csacsi, egyszerűen megállt. Nem volt képes legyőzni az emelkedőt.

Kicsit elszontyolodtam, de nem akartam az utazás elején kinyiffantani a Csacsi motorját, ezért úgy döntöttem, más kalandokat keresek az erőd meglátogatása helyett. Megfordultam, és elindultam a főút felé. Egyszer csak megláttam egy csalogató kavicsos utat, balra. Bekanyarodtam, és lassacskán elindultam rajta. Egész kellemesen emelkedett, és volt ahol vízszintesen haladt a hegy oldalában. Megálltam egy helyen fényképezni, és ahogy a hátam mögé pillantottam, megláttam egy elhagyott kaszárnyát a fák között. Természetesen megnéztem mi maradt belőle. Egész sok!

A kaszárnya meglepően tiszta volt. Akár éjjeli menedékként is jól szolgálna, Előtte jókora hely van, ahol akár nagyobb csapat is kényelmesen táborozhat. Ezen a napon (mivel bőven volt időm) elég sok videó felvétel készítettem a kis klipemhez. A kaszárnya egykori bejárati épületeinél is készítettem pár vágóképet majd tovább csámborogtam. Nem akarom nagyon elhúzni a dolgot, ezért röviden csak annyit mondok, hogy azon az úton haladtam, amin két évvel ezelőtt, csak most a másik irányból. Amikor felismertem , azt az elágazást ahol akkor letértem róla, nagyon megörültem, mert azt tudtam, hogy innen is fel lehet jutni az erődhöz. Neki is vágtam a kaptatónak, és lassan, de biztosan felértem a hegy tetejére. A látványról, kilátásról most nem írok semmit. Beszéljenek a képek!

Természetesen bemásztam az erődbe. Nem lehetett túl nagy eleve, de így romjaiban bizony elég szűkös. Volt kialakított helyük a géppuskáknak, pár olyan helység ami gondolom a készenlétben álló katonák kényelmét szolgálták.

Miután bejártam mindent pontját, kinézelődtem magam, élveztem a csendet, és a lehengerlő panorámát, a hegy túloldalán, sípályák mentén ereszkedtem vissza a völgybe. Arra a pontra jutottam vissza, ahol a Csacsi feladta a küzdelmet a meredekkel, csak most a gravitáció nem ellenünk hanem nekünk dolgozott. A kempingbe visszafelé még betértem Oulx-ba tankolni, és vásárolni némi sajtot, és vörösbort. Hamar elaludtam volna, de napközben egy fiatal francia srác mellém verte fel a sátrát, és ez a későbbiekben némi problémát okozott….de erről majd legközelebb mesélek. 🙂

Egy kis zenés videó az első hat nap kalandjaiból.

12 505 hozzászólás

  • website hosting

    My brother suggested I might like this web site. He was totally right.
    This post truly made my day. You cann’t imagine just how much time I had spent for this information! Thanks!

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.